A ferences második rend

A ferences család második ága, az ún. második rend Assisi Szent Klára (1193/94-1253) nevéhez köthető. Az előkelő Offreducci-Favarone nemzetségből való Klára még nem volt 20 esztendős, amikor hivatását felismerve felkereste Ferencet, hogy segítségével és az ő lelkiségében teljesen az Úrnak szentelhesse magát. Klára beöltözésére 1212 virágvasárnapján került sor. Rövid idő után, melyet Klára egy bencés monostorban töltött, néhány társával együtt, különösen nagy szegénységben, önálló szerzetesi életet kezdett. Ezt a közösséget, melynek 1215-től Klára lett az első apátnője, az alapító halálát követően Szent Klára Rendjének (Ordo Sanctae Clarae - OSC) vagy egyszerűbben klarisszáknak nevezték el. A rend első konstitúciója, melyet Hugolino bíboros 1218 körül adott át számukra, még Szent Benedek reguláján alapult. IV. Ince pápa 1247-ben saját regulát írt a nővéreknek, ebben azonban - Ferenc lelkiségével ellentétben - megengedte a jövedelemszerzést és a saját tulajdon birtoklását. Klára kénytelen volt maga megfogalmazni egy olyan regulát, mely kifejezi a Kisebb Testvérekkel vállalt sorsközösséget (a regula alapja Szent Ferenc Megerősített Regulája 1223-ból), melynek lényege a közösségi élet és a radikális szegénység. Az első rend szerzeteseinek életéhez képest a legnagyobb különbség, hogy amíg ők kijártak a nép közé prédikálni, a nővérek nem hagyhatták el a monostort. Szent Klára halála előtt két nappal kapta meg a pápai jóváhagyást szabályzatára.

A XIII. század első felében Szent Klára követői számos rendházat alapítottak világszerte. Az Apátnő halálakor több mint 150 monostorban élték az általa írt regulát, köztük már a magyar Nagyszombatban is. Az elkövetkező évszázadok során Szent Klára eredeti elképzelései lassan halványultak a klarissza közösségek életében, de a reformok által helyreállt a szegénységben örvendező életmód. Emellett új, a kolduló rend életformáját még radikálisabban megélő remeteségek is kialakultak. E rendi reformok során, vagy épp egy-egy befolyásosabb személy hatására Szent Klára Regulája mellett további klarissza életszabályzatokat is megfogalmaztak. Ezek közül a legnagyobb hatású IV. Orbán pápához köthető, aki 1263-ban adta ki a később "Urbanista" Regulaként ismert szabályzatot. Az ezt követő évszázadokban - bár szinte minden kolostor között felfedezhetők különbségek - a szerzetesházak egyik része inkább a Klára-féle, míg másik fele inkább az ún. Urbanista Regulát fogadta el. A XX. században egyre több monostor tért vissza Szent Klára Regulájához, mai arányuk az összes ház körülbelül háromnegyede. Korunkban több mint 10 000 klarissza nővér él a világon, akik a közösség különböző "ágaiban" (klarisszák, kapucinus klarisszák, colletinus klarisszák, urbanista klarisszák) követik Krisztust Szent Klára és Szent Ferenc lelkiségében.